Stefan cicám már a Shell-kútnál is állandóan beteg volt, ahonnan elhoztuk. A többi cica kiközösítette, külön etették a benzinkutasok. Még a hideg beköszönte előtt úgy gondoltuk, mivel állandóan meg volt fázva, fedett, fűtött, biztonságos helyre kell elhelyeznünk. Elvittük az Ebcsont beforr állatorvosi rendelőbe, ahol megkapta az alapkezeléseket és a macskanátha elleni első szurit. Másodszor már nem tudtam elvinni, mert nem lehetett megfogni. Állandóan elkülönülten ült a többiektől, de megfogni nem hagyta magát. Boldog voltam, mikor észrevettem, hogy a többiekkel eszik. Legközelebb akkor tudtam megfogni, mikor jelezte, hogy nagyon beteg és szinte kért, hogy vigyem orvoshoz. Megint kapott egy kéthetes injekciót, ami nem sokat javított az állapotán, de azért jobban volt valamivel. Megint hónapokig nem lehetett megfogni, csak akkor láttam, mikor evett.
Kb. 1 hónapja eljött a szörnyű betegség kezdete. Már szinte nem tudott lábra állni, de remegő lábakkal iszonyúan üvöltött, a többieket halálra rémítve. A kezemet össze-vissza marta, harapta, mikor megpróbáltam megfogni. Ez szombaton volt, hétfőig megpróbáltam beterelni egy cicakosárba, de nem sikerült. Hétfőn a cicakosár és a fal között mégis úgy döntött, hogy a kosarat választja. Ekkor tudtunk orvoshoz menni.
A doktornővel beügyeskedtük egy szorítóketrecbe, ahol kétszer kapott nyugtatót, de még egy altatót is kellett neki adni, mert kezelhetetlen volt. Visszaértünk eredeti helyére, ahol 2 napig nem lehetett megfogni, míg harmadik nap reggel kétszer rövid, harmadszor hosszabb kérő nyávogással könyörgött, hogy vegyem fel. Stefan cicám innentől kezdve kicserélődött, nyugodtan viselkedett, evett, ivott /addig csak infúzióval tudta a doktornő táplálni/, a kezelésektől kivirult, rohamosan javult az állapota. Reményünket a gyógyulásához beigazolódottnak láttuk. Mondta a doktornő, hogy nincs szükség további kezelésre.
Kérdeztem a doktornőt, hogy a tüneteket mi okozhatta. Azt mondta, valami probléma lehet a fejében.
Gondolom ez vagy születésekor már megvolt, vagy akik kidobták, azok okozhatták a fejsérülését, ami kórossá vált. Nem tudhatom.
A lényeg, hogy a probléma a halálát okozta és miután 2014. május 20-án reggel evett-ivott, nemsokára örökre elhagyott bennünket.
Emléke örökké él bennem! Nyugodj békében drága kicsi cicám!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése