Növendék cicaként került hozzánk, mint annyian.
Egy gyártelepről hozták, az egyik szeme a nem kezelt macskanátha miatt hályogos volt.
Ő volt a sírós cica, mindig ezzel jelezte, hogy éppen akkor szeretetre vágyik.
Fiatal korában először egy fiatal gyermekes párhoz került, akik tényleg szerették, ellenben azért kellett visszahozniuk, mert az idős családtag /anya, vagy anyós/ nem bírta elviselni, hogy Zsaninának hályog volt a szemén.
Másodszor, már idősebb korában Óbudára vitték egy kisfiúnak, aki annyira játszott a cicával, hogy valószínűleg eltört a cica lába és felére fogyott a félelemtől. Azt mondták nem lehet a cicát megfogni, annyira megvadult. Mikor érte mentem örömmel bement a kosárba, szinte megköszönte, hogy visszahoztam.
Azóta itt volt velünk békében, szeretetben, betegen, míg az élet el nem szállt belőle.
Drága Zsaninánk nyugodj békében és legyen jobb életed egy szebb világban!!!
![Mária Orosz fényképe.](https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/559278_403977132984965_378181317_n.jpg?oh=c518e653da1e36873b06724a9e6bf731&oe=596B4B2C)