Könyörgöm, - segítsenek az Állatmenhely Egyesületnek /18173118-1-42/ az 1 % felajánlásával!

Nem tudom, hogy is kezdjem. Akik összevissza hazudoznak többszáz milliós segítséget kapnak, mi akik éjjel-nappal dolgozunk, megelégedhetünk 1-1,4 millióval, ami félévre sem elég. A nagy állatmentők egy számlát fel nem mutatnak, mégis dől hozzájuk a pénz, pedig az állatorvosi ellátás nekünk talán sokkal többe kerül. Ők a sok-sok millióból tudnak reklámot fizetni, szereznek valahonnan 1-2 megrázó képet és kész is a csali, ami sok tíz, sok esetben száz milliókat hoz nekik. Több, mint 20 év alatt nem tudunk egy igazi menhelyet felmutatni, mert csak őszinték, hazugság nélküliek tudunk lenni. Ilyen a világ, nem tudjuk megváltoztatni. Az emberek a hazugságot jobban elhiszik, mint az igazságot. Jobban hat a lelkükre. Több, mint 20 év nagy idő, sokat lehet szenvedni ezidő alatt. A pénzt, amit kaptunk csak az állatokra költöttük, saját magunkra sosem. Senki nem kért fizetést azért, amiért dolgozik. Éjszaka állatorvos, reggel munka! Elég kemény, higgyék el! Aztán, idő közben megöregedtünk! Kellene egy új, ifjabb csapat, dehát hová, hiszen menhely sincs, saját lakásainkban tartunk 150 cicát. Természetesen néha fel is jelentenek. A feljelentőt még soha nem ölték meg, csak a cicákat. Képzeljék el azok fájdalmát, akik a sok állatorvosi költségbe is kerülő szeretett cicájukat elveszítik! Vannak állatorvosok, akik otthon, a gazdák szeme láttára oltják ki a cicák életét! Ember az ilyen??? Ezeket egy sötét parkban kellene örök álomba ringatni! Jól járnának, hiszen nekik még szenvedni sem kellene! Férgek! Volt olyan ember is 20 év alatt, aki havi 120.000,-ft-ért adta volna bérletbe a területét állatmenhelynek. Természetesen ellátatlanul, víz, csatorna, épület és normális közlekedés nélkül. A féreg másik fele! 20 év alatt csak rosszat, embertelenséget, szívtelenséget, visszautasítást, lenézést kaptunk. Ez több, mint 20 év története hazugságok nélkül. Mi is tudnánk örülni esetleges havi anyagi támogatásnak is, vagy megfelelő helynek menhely számára. A mi állataink miért nem érdemlik ezt meg?