Növendék cicaként került hozzánk, mint annyian.
Egy gyártelepről hozták, az egyik szeme a nem kezelt macskanátha miatt hályogos volt.
Ő volt a sírós cica, mindig ezzel jelezte, hogy éppen akkor szeretetre vágyik.
Fiatal korában először egy fiatal gyermekes párhoz került, akik tényleg szerették, ellenben azért kellett visszahozniuk, mert az idős családtag /anya, vagy anyós/ nem bírta elviselni, hogy Zsaninának hályog volt a szemén.
Másodszor, már idősebb korában Óbudára vitték egy kisfiúnak, aki annyira játszott a cicával, hogy valószínűleg eltört a cica lába és felére fogyott a félelemtől. Azt mondták nem lehet a cicát megfogni, annyira megvadult. Mikor érte mentem örömmel bement a kosárba, szinte megköszönte, hogy visszahoztam.
Azóta itt volt velünk békében, szeretetben, betegen, míg az élet el nem szállt belőle.
Drága Zsaninánk nyugodj békében és legyen jobb életed egy szebb világban!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése