Állatmentés

Elveszett állatok felkutatása

Egyesületünket gyakran keresik meg kétségbe esett gazdák azzal, hogy állatuk elveszett, elkóborolt. Ilyenkor az állat adatait, az eseményt és körülményeit rögzítjük. Az erre kijelölt tagjainkat és önkénteseinket értesítjük, akik személyesen intézkednek, pl.: tanulmányozzák a helyszínt és a körülményeket, érdeklődnek, felveszik a kapcsolatot a környéken lakókkal, állatorvosokkal, állatvédő szervezetekkel, állatszerető aktivistákkal stb.. Az eredményekről a gazdát értesítjük, tanácsokkal segítjük, megtalálás esetén segítünk az állat visszajuttatásában.

Talált állatok elhelyezése

Ha olyan állatot találunk, amelynek gazdája, tartási helye ismeretlen, akkor az állatot megkíséreljük azonosítani, védett helyen elhelyezni, valamint sürgősséggel megkezdjük a gazda felkutatását, pl.: érdeklődés a környéken lakóktól, elveszett állatokról közzétett adatbázisok és fórumok tanulmányozása, más állatvédő szervezetekkel egyeztetés. Ha nem sikerül az állat gazdáját vagy tartási helyét megtalálni, akkor megkíséreljük az állatot elhelyezni, számára ideiglenes befogadót felkutatni, vagy a feltalálási hely közelében aktivistánk gondjára bízni.

Eltévedt állatok hazajuttatása

Ha láthatóan eltévedt kutyát találunk, akkor először is igyekszünk megnyugtatni, és ha állapota megkívánja, megitatni, megetetni. Nem visszük azonnal ész nélkül valamilyen menhelyre, hanem megtalálási helyet igyekszünk az állattal körbejárni (vagy valakire addig rábízni), közben a járókelőktől és ott lakóktól, kutyatulajdonosoktól érdeklődünk. Esetek többségében a kutya (ha lenyugodott) hamarosan rátalál a haza vezető útra, és a gazdájához kísérhetjük. Ha nem találjuk meg otthonát, akkor a talált állatra leírtak szerint járunk el (lásd: az előző leírást).

Bajba jutott állatok ellátása

Nemritkán kapunk olyan értesítést, hogy valamilyen állat: beszorult valahová, (vagy bezárták), beesett valamibe, fennakadt valamin, nem mer lejönni valahonnan, stb. Az ilyen esetek mentési módjáról a konkrét helyzet és a rendelkezésre álló lehetőségek alapján döntünk. Egyúttal értesítjük az érintetteket és a segítésben résztvevőket. Mivel nincs pénzünk a teljes körű mentés ellátásához szükséges felszerelésekkel, ezért a mentéseket a hatóságokkal, szolgáltatókkal és más állatvédő szervezetekkel együttműködve végezzük.

Gazdájukat vesztett állatokról gondoskodás

Egyre gyakrabban kérnek minket olyan állatok megsegítésére, akiknek gazdájával történt olyasmi, ami miatt nem képes állatáról egy ideig gondoskodni, pl.: a gazdi megbetegedett, kórházba került. Ilyenkor tagjaink és önkénteseink a gazda lakására kijárva gondozzák az állatot, a gazdával egyeztet módon és időben.

Állatok ideiglenes befogadása

Előfordul, hogy egyedülálló gazdi kénytelen egy időre olyan helyre távozni, ahová állatát nem viheti magával (pl.: időleges elutazás, gyógyüdülési beutalás, kórház, kiküldetés vagy szolgálati út), ugyanakkor nem szeretné, ha állata a lakásban egyedül maradna. Ilyenkor, megpróbáljuk az állatot egyesületi tagunknál vagy önkéntesünknél ideiglenesen elhelyezni, illetve az állat panzióztatását megoldani.

Állatok örökbe adása

Előfordul, hogy a talált állat gazdája nem lelhető fel, vagy a gazdi elhalálozott, ezért az állat ellátás nélkül, egyedül maradt. Ilyenkor, az állatot megpróbáljuk sürgősséggel ideiglenesen elhelyezni. Egyidejűleg, meghirdetjük az állat örökbefogadhatóságát, felkutatjuk a hasonló állatra vágyókat, vagyis, az állatot új gazdihoz juttatni.

Sérült állatok sürgősségi ellátása

Esetenként bejelentést kapunk sérült állatokról. Ilyenkor az állat gazdáját tájékoztatjuk a legközelebbi állatorvosi ellátási lehetőségről. Ha a gazda ismeretlen, sürgős segítségre van igény, akkor erről értesítjük a balesethez legközelebbi állatvédő szervezetet, illetve állatorvosi rendelőt vagy valamelyik közeli hatóság segítségét kérjük. Amennyiben a sérülés a közelünkben történt, akkor magunk igyekszünk segíteni tagjaink, önkénteseink és a minket támogató állatorvosok és szolgáltatók bevonásával. Lehetőség esetén intézkedünk az állat kórházi kezelésére, lábadozás alatti gondoskodásáról, esetleg ideiglenes elhelyezésére is.

Veszélyes állatok esetében intézkedés

Ha olyan állatról kapunk bejelentést, amelyik valakit megtámadott, sérülést okozott, viselkedése vagy egészségi állapota alapján fertőző megbetegedése vélelmezhető, akkor ennek tényét jelezzük az illetékes hatóságok felé (mentő, rendőrség, ÁNTSZ, állategészségügyi hatóság). Ha módunkban áll, segítségen nyújtunk a hatóságokkal együttműködve. Ilyen állatot a jogszabályok szerint nem fogadhatunk be, ugyanakkor figyelemmel kísérjük a hatóság által elhelyezett állat sorsát, és amennyiben befogadhatóvá nyilvánítják, segítjük gazdához juttatni.

Állatkínzás elleni fellépés

Néha bejelentést kapunk olyan esetektől, amelyek alapján vélelmezhető állat gondatlan vagy szakszerűtlen tartása, maradandó egészségkárosodást okozható bántalmazása, elhagyása vagy kirakása, kínzása vagy felháborító módon történő leölése, stb. Ilyenkor, a bejelentés megalapozottságáról magunk is meggyőződünk, majd a tényállásról az illetékes hatóságot írásban értesítjük, és a rendelkezésünkre álló adatokat részükre átadjuk. Szükség esetén továbbra is a hatóság rendelkezésére állunk,

Szomszédok, lakótársak védelme

Az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy NEM ÁLLATTARTÓK kérnek védelmet olyan gazdák ellen, akik szabálytalan állattartásukkal, közösségellenes viselkedésükkel zavarják környezetüket, másoknak kárt vagy kellemetlenségeket okoznak, másokat vagy állataikat veszélyeztetnek. Ilyen esetekben az emberek jogos elvárásait és állatok érdekeit egyaránt figyelembe véve teszünk javaslatot az illetékes hatóságok felé, megpróbáljuk a feleket békíteni, a felek számára kölcsönösen elfogadható megoldásokat keresni.

Kóbor állatok ellátása

Kóbor állatok etetését és befogásuk mellőzését csak akkor támogatjuk, ha az állatok:
- egészségesek és ivartalanítottak, nem keveredhetnek idegen-beteg állatokkal;
- viselkedésükkel nem zavarják környezetüket, és a körülöttük élők is elfogadják őket;
- körzetükben más (főleg vadon élő, védett) állatokat nem veszélyeztethetnek;
Ezen kívül fontos, hogy a terület tulajdonosa (kezelője) ne ellenezze az állatok jelenlétét és ellátását, valamint az állatokat a területileg illetékes hatóság se tervezze befogni. Ilyen esetben közreműködünk etetésükben, ellátásukban, szükség szerinti befogásukban és állatorvosi ellátásokban).

Össze kellene fogni értük!

Amint leülök a pamlagra, Kávés Mici (azóta sajnos eltávozott az élők sorából) rögvest az ölembe telepszik, Heléna pedig szorosan hozzám simul, egy kis simogatásra éhesen. Nem kell megijedni: Heléna és Kávés Mici nem holmi ledér nőszemélyek, hanem két cicahölgy.

A két egykori kóbor macska sorsa az Állatmenhely Közhasznú Egyesületnek köszönhetően vett szerencsés fordulatot.
– Azért „Kávés” Mici, mert szereti a feketekávét – magyarázza Jónásné Orosz Mária, az egyesület elnöke. – Eredetileg alapítványt szerettem volna létrehozni, de hát nem volt meg az ehhez szükséges alaptőke.

– A szervezet nevében az „Állatmenhely” szó szerepel, de egy ilyen intézmény létrehozása nem könnyű dolog…
– Így van, és bármennyire is ez a fő célkitűzésünk, mindmáig nem sikerült megfelelő helyet találnunk védenceink számára. Többször is volt már olyan, hogy a megvalósulás szélén állt a dolog, de az eladó visszalépett. Ezért aztán az egyesület afféle láncolatként működik: huszonkét aktív tagja van, főként nyugdíjasok, mint magam is, akik ideiglenes ellátást tudnak nyújtani az elhagyott állatoknak – ki macskáknak, ki kutyáknak –, amíg ki nem közvetítjük őket új gazdáikhoz. Akárkinek azonban nem adunk ki állatot: az örökbefogadáskor nyilatkozatot íratunk alá arról, hogy ha mégis meggondolta magát, visszahozza, és egy darabig figyelemmel kísérjük a cica sorsát, rátelefonálunk az új gazdára, érdeklődünk az állat hogyléte felől.

– Hogy lehet mindezt győzni munkával és pénzzel?
– Sok leleményesség kell hozzá. Egy idős, 84 éves tagunk például a lakóhelye körül tanyázó cicákat eteti. Nem tartja őket a lakásban, ahol a saját macskája az úr, de van olyan macska, amelyik az ablakára jár étkezni. Az ablakpárkányba beépített egy érzékelőt, amely jelez, ha felugrik rá a macska, és így bármikor megkaphatja a napi adagját. Persze a legtöbb gond a táplálékellátással van, mivel egyikünknek sincs autója. Az állatvédő egyesületek időnként kapnak a gyártóktól adományként macskaeledelt, s amíg ezt a fővárosban osztották szét, még csak meg tudtuk oldani az elszállítását; csakhogy egy ideje az elosztóhely Cegléden van (azóta már ez is megszűnt), így nem tudunk hozzájutni ehhez a támogatáshoz, pedig nagy szükségünk lenne rá. Nehézkes az állatok állatorvoshoz juttatása is, főként, ha többet kellene elvinni egyszerre – pedig a Rex Kutyaotthon Alapítvánnyal való együttműködésnek köszönhetően az állatorvosi ellátás megoldott (jelenleg a Rex már nem segít nekünk). Próbáltunk segítséget kérni nemzetközi állatvédő szervezetektől, például a WSPA-tól, de ott is először a tagdíjat kellene befizetni euróban, ahhoz, hogy bármire is számíthassunk…

– A menhelyen kívül még milyen célkitűzései vannak az egyesületnek?
– A terveink igen szerteágazóak. Szeretnénk például létrehozni egy „állatóvodát”, vagyis állatmegőrző-szolgálatot, amely segít megoldani az állatbarátoknak kedvenceik elhelyezését távollétük idejére. Távlati célkitűzéseink között szerepel a nyaralási lehetőség biztosítása is kutya- és macskatulajdonosok számára. Aki nem a saját bőrén tapasztalta, nem is tudja, milyen nehéz állattal nyaralni menni! Egyszerű, faházas megoldásra gondoltunk, ahol azonban ember és állat egyaránt szívesen látott vendég volna – ez talán még valamennyi hasznot is hozhatna a konyhára. Szeretnénk felvállalni az állatbarátok, állattartók – főként az idősek – jogi érdekképviseletét is. Ezenkívül, nagyon fontosnak tartjuk a gyerekek és az állatok érzelmi kapcsolatának rendezését is.

– Az Állatvédelmi Törvény előírja, hogy az állatokkal szembeni kíméletes bánásmódra való nevelést az állami, önkormányzati és oktatási intézményeknek elő kell segíteniük…
– Ennek ellenére előfordult, hogy egy iskola igazgatójától megkeresésünkre elutasító választ kaptunk, pedig felajánlottuk, hogy díjmentesen tartunk állatvédelmi órát a tanulóknak. Pedig ha minden gyerekhez eljuthatna az üzenetünk, talán nem fordulna elő többé az, ami a múltkor az Árpád-hídnál megesett, hogy gyerekek kiscicákat gyújtottak fel. Nemrég itt a közelben egy építkezés földmunkái során macskákat és sünöket elevenen temettek el – aki gyerekkorában bensőséges kapcsolatba került az állatokkal, felnőttként biztosan nem tenne ilyet.

– Honnan ered az állatok iránti rokonszenv, a sorsuk iránti érzékenység?
– Vidéken nőttem fel, és már gyerekkoromban szembesültem az állatok szenvedései iránti érzéketlenséggel. Volt, hogy a szomszédunk részegen zsákba kötött kutyákat vert agyon. Tizenhat éves voltam, amikor egy megszökött birkát elütött a vonat, és levágta az egyik lábát – megdöbbentett, hogy a tulajdonos nem az állat szenvedései miatt kesereg, hanem azért, mert most kénytelen birkát vágni, pedig nem akart. Aztán felköltöztem a fővárosba, és ezzel újfajta élet kezdődött; az ember kénytelen önállóvá válni, ha a szülei messze vannak, és nem tud hozzájuk futkosni a problémáival.

– És hogy kerültek újból a képbe az állatok?
– Az első macskát a fiam hozta haza. Eleinte tiltakoztam: elképzelhetetlennek tartottam az állattartást a városban. Aztán amikor hozzánk került, én szerettem bele először. Sajnos nem élt sokáig: kijáró macska volt, és tapasztalataim szerint a kijáró macskák korán halnak. De azóta sem tudom elképzelni az életemet macska nélkül. Nem egyszerűen csak élvezet velük együtt élni, hanem sokszor úgy érzem, valósággal gyógyszerként hat rám a jelenlétük.

– Sokan tartanak otthon macskát, de azért nem mindenkiből lesz „hivatásos” állatvédő…
– Az aktív állatvédelemben való részvételem valójában jóval korábban kezdődött, mint hogy az egyesületünk létrejött volna, úgy tíz évvel ezelőtt. Eleinte a társasház pincéjében menedéket talált kóbor macskákat vettem gondozásba, és ekkor ért egy sokkoló élmény: a ház előtti úton nagy a forgalom, és az egyik védencemet elütötte egy autó. Szegény, összetört, felhasított kis testét én temettem el – azt hiszem, akkor érett meg bennem az elhatározás, hogy össze kellene fogni, és többet tenni értük. Sajnálom azt is, hogy az állatvédő szervezetek elaprózzák az erejüket, és egymással vetélkednek összefogás helyett: együtt bizonyosan többre jutnánk. Ráadásul meggyőződésem, hogy az állatmenhely létrehozása nemcsak az állatbarátok érdeke, hanem azoké is, akik nem rokonszenveznek a négylábúakkal: végtére is közös ügyünk, hogy a kóbor macskák és kutyák ügye megoldásra találjon.

Kávés Mici időközben magamra hagyott, és helyét Zsömle foglalta el, akiről egy évvel ezelőtt már lemondott az állatorvos, de Mária nem adta fel. Naponta kivitte a macskát a szabadba, és meggyőződése, hogy végül ő maga találta meg a természetes orvosságot a bajára. A szép, gyömbérszínű cica még ma sem mondható éppen kövérnek, de már nem csont és bőr, az egykori kopasz foltok helyén a bundája is kinőtt, és harsány dorombolással fejezi ki háláját megmentőjének az elszánt kitartásért. És ennél szebb köszönetet nem kaphat egy igazi állatbarát.

Az Állatmenhely Közhasznú Egyesület köszönettel fogadja az állatbarát magánszemélyek és cégek felajánlásait, legyen szó akár anyagi támogatásról, akár állateledelről vagy bármi olyasmiről, aminek az elhagyott macskák és kutyák megsegítésében hasznát lehet venni.

Adószám: 18173118-1-42, bankszámlaszám: 10409015-90142107-00000000
Kapcsolatfelvétel: (06-1) 223 0702, Jónásné Orosz Mária
Forrás: Macskamánia magazin (írta: Mirtse Áron)